Az alábbiak okozta károk és azok előfordulása Cercospora beticola

Súlyos járványok esetén a CLS a levelek fokozatos pusztulását okozza, amit az új levelek folyamatos cseréje követ a gyökérben tárolt tartalékok rovására, ami a terméshozam és a cukortartalom csökkenéséhez vezet. Hollandiában a cukorhozamban (cukortartalom x gyökérhozam) 21%-ig, a pénzügyi hozamban pedig 23%-ig terjedő hozamcsökkenést figyeltek meg (ez a dolgozat), de egyes répaföldeken akár 40%-ig terjedő cukorhozamcsökkenést is megfigyeltek. Ez nemcsak a gazdálkodók, hanem a cukoripar számára is kevesebb jövedelmet eredményez, mivel a CLS fertőzéssel a cukor kivonhatósága csökken. Hollandiában a CLS-fertőzött répaföldek aránya a 2000. évi 13%-ről 2002-re 32%-re nőtt. Következésképpen azon répaföldek százalékos aránya, amelyeken gombaölő szeres permetezést alkalmaztak a C. beticola a 2000. évi 9%-ről 2002-ben 23%-re emelkedett.

A gomba Cercospora beticola

Cercospora beticola Sacc., a cukorrépa Cercospora levélfoltosságának (CLS) kórokozója a cukorrépa leggyakoribb és legpusztítóbb lombbetegsége világszerte. A gomba a Fungi Imperfecti (Deuteromycetes) osztályába, a Moniliales rendbe, a Dematiaceae családba, a Phaeophragmosporae szekcióba tartozik. A hifák a hialintól a halvány olajbarnáig terjedő színűek, sejtközi, szeptikusak, 2-4 μm átmérőjűek, és a gazdaszervezet szubszomatális üregeiben pszeudostromátákat képeznek, amelyekből a konídiumfórák csomókban fejlődnek. A csak a gazdaszervezet sztómáiból kilépő konídiumok 10-100 (többnyire 46-60) μm x 3-5,5 μm méretűek és elágazás nélküliek, a geniculációkban és a csúcson apró, feltűnő konídiumhegekkel. A 20-200 x 2,5-4 μm (többnyire 36-107 x 2-3 μm) méretű konídiumok sima falúak, egyenesek vagy enyhén íveltek, hialin, hegyes, a csonka alaptól fokozatosan elkeskenyedő, 3-14 (néha akár 24) szeptummal. Nincs teleomorf stádiumú C. beticola ebben a pillanatban ismert.

A Cercospora levélfoltosság epidemiológiája és életciklusa a cukorrépán

A Cercospora levélfoltosság (CLS) tünetei elhatárolt, kör alakú foltokból állnak, amelyek az idősebb leveleken alakulnak ki, és éretten 2-5 mm-esre nőnek. A sérülések barnásbarnától a világosbarnáig terjedő sötét színűek, barna vagy vöröseslila szegéllyel. A levélnyélen hosszúkás sérülések, a cukorrépa talajjal nem fedett hipokotilusain pedig kör alakú sérülések fordulhatnak elő. A betegség előrehaladtával a leveleken az egyes foltok összeolvadnak, és a nagyobb területek vagy levelek barnává és nekrotikussá válnak. Az érett sérülések közepén gyakran láthatók apró fekete pontok, pszeudostromáták. Nedves körülmények között a pszeudostromátákon konídiumok képződnek, és a levélfoltok a konídiumok termelődésével szürkévé és bársonyossá válnak. A fertőzött levelek végül összeesnek és a földre hullanak, de a koronához tapadva maradnak. A fiatalabb szívlevelek általában később betegszenek meg, mint az idősebb levelek. A magról kelő növények minden föld feletti része, beleértve a magfürtöket is, fertőzött lehet.

Cercospora beticola 10°C alatti hőmérsékleten inaktív, 12-37°C között képes fertőzni. A konídiumtermelés optimális hőmérséklete 20-26°C között van, ha a relatív páratartalom 98-100% vagy 25°C között van. Súlyos járványokra akkor lehet számítani, ha a relatív páratartalom 3-5 napon keresztül napi 10-12 órán keresztül 96% felett marad, és a hőmérséklet 10°C felett marad. E meglehetősen magas hőmérsékletek ellenére Hollandiában a Cercospora levélfoltosság súlyos járványai alakulhatnak ki. A konídiumok felszabadulását az eső és a harmat befolyásolja (Meredith, 1967), és a konídiumok főként esővel-fröccsenéssel terjednek, kevésbé hatékonyan a szél, az öntözővíz, a rovarok és az atkák által.

BeetCast

Ha a BeetCast-ot alkalmazzuk, akkor ezt a relatív páratartalom és a levélnedvesség nagymértékű hatása alapján tudjuk megtenni. C. beticola, amit Wolf P.F.J. et al. (2001) ismét megállapított. A kutatócsoport eredményeit a cikk jobb oldalán található két grafikon mutatja be.

A betegség súlyosságának értékelési modellje:

Ez a modell a nap végén 11:30-kor kerül kiszámításra. A modell az alábbi táblázatokat követve kiszámítja és összehasonlítja a betegség súlyossági értékeit.

BeetCast előrejelzési szabályok:

A gombaölő szerek kijuttatására vonatkozó szabályok megállapításához a Beetcastot a CercoPRI modell kimenetével kombinálják. Ez lehet az első permetezés előrejelzése az Pessl Instruments Risk modell vagy a DIV modell által ugyanígy használható.

- Amennyiben a CercoPRI 01.06. előtt eléri a küszöbértéket, az első gombaölő szert 55 DSV egység felhalmozódásakor kell alkalmazni. A permetezést megismételni, ha ismét elérte a 35 DSV egységet.
- A CercoPRI eléri a küszöbértéket 01.07. előtt. 70 DSV egység felhalmozódása esetén alkalmazza az első gombaölő szert. 55 DSV egység újbóli elérésekor ismételje meg a permetezést.
- A CercoPRI 01.07. után éri el a küszöbértéket. Az első gombaölő szert 80 DSV egység felhalmozódásakor alkalmazza, a permetezést ismételje meg, ha ismét elérte az 55 DSV egységet.

Pessl Instruments C. beticola Kockázati modell

Bleiholder és Wetzien 1972, ahol mélyen belenézett a reprodukció a C. beticola. Megállapították, hogy a kórokozó jól alkalmazkodik a meleg éghajlathoz. A latenciaidő és a sporuláció szigorúan hőmérsékletfüggő volt, és az optimális hőmérsékletet meglehetősen magasnak találták. Wolf, P.F.J. et all (2001) eredményei nagyon hasonlóak voltak Bleiholder és Weltzien (1972) eredményeihez. 14 °C alatti hőmérsékleten az inkubációs idő 14 napnál hosszabb lesz. Ha a hőmérséklet 10°C alá csökken, a gombafejlődés nagyon kevéssé halad előre, 5°C-on pedig egyáltalán nem látható gombafejlődés.

Ez magyarázza a kórokozó késői megjelenését a hűvös éghajlatú cukorrépaültetvényeken. A jelenlegi évszázadban készült publikációkat keresve még a hűvösebb helyeken is azt találjuk, hogy C. beticola június végéig megtalálható. Visszatérve a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveire... C. beticola július folyamán találták meg ezeken a helyeken, és az első permetezéseket július végén és augusztus elején kellett elvégezni.

Bleiholder és Weltzien a hőmérsékletnek a konídiumképződésre gyakorolt hatását is vizsgálta. Nagyon kevés konídiumképződést találtak 15°C alatt, de optimálisnak találták a 25°C és 30°C közötti hőmérsékletet. Wolf és munkatársai (2001) a csírázást vizsgálták, és 22°C feletti optimális hőmérsékletet találtak.

Az egyszerű kockázati modell ezeket a megállapításokat használja fel annak értékelésére, hogy számíthatunk-e arra. C. beticola egyáltalán. Ehhez először azt nézi meg, hogy a lappangási idő az utolsó 2 héten belül teljesülhetett-e. Ha igen, akkor 100% lappangási időt kapunk, ha nem, akkor az elmúlt 2 héten belüli lappangás százalékos aránya 100% alatt lesz. Az inkubációs modell mellett a kockázati modell a sporuláció modelljét is használja. Az optimális feltételek 48 órás magas relatív páratartalom és 30°C-os átlaghőmérséklet mellett 100% sporulációnak számít.

A kockázat 0, ha a lappangási idő 2 hétnél hosszabbnak bizonyult. Ha ez nem így van, a modell kimenete 1 lesz. Ha a sporulációs modell eredménye magasabb, mint 10% az elmúlt héten, akkor a kockázat 2, ha pedig a sporulációs eredmény magasabb, mint 30%, akkor a kockázat 3 lesz. Ha a modell eredményét keressük, itt a 2010-es évre vonatkozóan egy Ausztriában, Stájerországban található iMETOS esetében a DIV modellel együtt megjelenített kockázati modellt találjuk. Mindkét modell az első ésszerű kockázatot és az első DIV-értékek 6-ra halmozódnak két egymást követő napon június közepén. Ez jelezné a fogékony fajták első permetezését ezen a helyszínen. A mérsékelten fogékony fajtákat egy kicsit később lehetne permetezni, a legjobb esetben a következő időszak elején, magas kockázat és DIV-értékek mellett.

DIV modell Shane és Teng nyomán

Wolf P.F.J. és munkatársai (2001) a nedvesség hatását keresték a betegség járványtanára. C. beticola újra. Eredményeik nagyon hasonlóak más kutatók korábbi megállapításaihoz. Shane és Teng (1985) a betegség nedvességigénye alapján fogalmazta meg Cercopsora-modelljét. A DIV modell a 85%-nél magasabb relatív páratartalmú vagy levélnedves órákat keresi. Az órák száma és az ezen időszak alatti átlaghőmérséklet alapján az adott napra egy DIV (napi fertőzési érték) értéket határoz meg. A fajta fogékonyságától függően két egymást követő napon 6 vagy annál nagyobb összegű div-érték jelzi az első permetezés szükségességét. Ha ellenállóbb fajtáink vannak, akkor várhatunk az egymást követő napok magasabb DIV-értékeire. Az alábbi példánkban a fogékony fajtákat június közepén permeteznénk, a rezisztensebb fajtákkal pedig július közepéig várhatnánk.

CercoPrim

Ez a modell megbecsüli a következők első előfordulásának időpontját C. beticola a január elseje óta felhalmozott napi átlaghőmérsékletek alapján 5°C felett. A 60%-nél magasabb relatív páratartalmú időszakokban 1006,2°C-os küszöbértéket vesz fel, ha pedig nincs relatív páratartalom, akkor 1081,9°C-os küszöbérték érvényes.

Ezt a modellt Olaszország számára fejlesztették ki, és Olaszországban és Németországban használják.

A CercoPrim 2010-ben Stájerországban június 19-én jelzi az első permetezést. Ez nagyjából ugyanaz az időpont, amelyet az Pessl Instruments kockázati modell vagy a DIV modell a permetezésre fogékony fajtáknak jelzett volna.

A gyakorlati felhasználás C. beticola modellek

Mindhárom modell kockázati időszakokat jelez a következőkre vonatkozóan Cercospora beticola. A modell ellenőrzi, hogy a lappangási idő a Cercospora beticola két héten belül teljesülhet, tavasszal és kora nyáron hasznos lesz a betegség korai megjelenésének jelzésére, ahogyan az Európa számos részén a 2000-es évszakban történt. A sporulációs lehetőségek ellenőrzése és a lappangási időt és a sporulációs lehetőségeket használó kockázati modell a Minnesota Crookston Egyetem DIV-fertőzési modelljéhez hasonlóan jelzi majd a magas betegségnyomás időszakát a futó szezonban. A DIV-modell akkor jelzi a permetezést, ha 2 egymást követő napon 6-os vagy annál magasabb DIV-értékeket mértünk. A DIV-modell és a CercoPrim modell kimenetének kombinálása jelzi, hogy mikor alkalmazzuk az első permetezést, és mikor kell megismételni a permetezést.